Még nincsenek címkék.
Minho × Taemin
M\M (slash)
Songfic
Mellékhatások: AU, OOC
Szavak száma: 887
Az előadás után Taeminnek csak egy jó erős kávé járt az eszében. Agyának minden zugát belengte a karakteres illat.
Sötét, puha haját – amire már meglehetősen ráfért volna egy fodrász ollója – nekinyomta a busz üvegének, s úgy nézte bágyadt tekintettel a szeme előtt összemosódó fényeket.
Pár megállóval a lakása előtt gondolt egyet: megnyomta a leszállást jelző gombot.
A környék egyáltalán nem volt neki ismerős. Hiába lakott a közelben, csak a busz biztonsági üvegén keresztül látta.
A zegzugos utcába úgy került, ahogy Dorothy Gale Smaragdvárosba. A sárgaköves úton.
Coffee & Waffles. Csodálatos. Ez kell Taemin lelkének – és gyomrának.
Megigazította vállán lévő marhabőr táskát, aztán belépett a kis kávézóba. Körbenézett, s látta: minden asztalnál ült valaki, de amúgy alig maroknyi ember volt. Csak kis híján fordult meg, hogy ismét hozzá érintse kezét a bejárat hideg fémjének.
Aztán meglátta, a bárpult bal oldalán egy hátsó kertre nyíló ajtót. Senki nem ült ki a hűvös, indiánnyári levegőre, nehogy belehulljon eszpresszójukba a sárguló falevél.
De ő vállalta ezt a súlyos kockázatot.
Tulajdonképpen meglehetősen kellemes kis zugot alakítottak ki kint. Elkerítették egy sötétre festett léckerítéssel, a fákra villanykörtékből álló izzósort aggattak hangulatvilágítás gyanánt.
Az ajtóhoz legközelebb eső asztalhoz ült. Maga mellé akasztotta táskáját, kézbe vette az itallapot. Mint maga a kávézó stílusa, az is eléggé kifinomult, mégis modern volt.
Azonban mukkot sem értett belőle. Azt még felfogta, mi az az Americano, Ír kávé. De, hogy Café du lait…
Szerencsére mindenhez leírtak mindent, egészen a kávészemektől a csészében gőzölgő löttyig, amit felszolgáltak. Akár egy Nagy Kávélexikon.
- Sikerült dönteni?
A mély, érdes hangtól Taemin akaratlanul is összerezzent, s kiesett kezéből a könyv. Az itallap sarkával a szürke térkőre pottyant.
A barista meglehetősen fiatal volt. Festett, karamellszínű haját hullámokba szárítva viselte; íves felsőajka kibiggyent vékonyabb alsó társa felett.
Féloldalas mosolyra húzta száját:
- Bocs, nem akartalak megijeszteni. – folytatta tovább, majd háta mögé dugta a jegyzettömbös kezét.
Másikkal pedig bekapcsolta a golyóstollat.
Taemin még mindig sokkhatás alatt volt, de kisvártatva sikerült megszólalnia.
- Öh. Az ír kávéba lehet whiskyt kérni? – ennél hülyébb kérdéssel nem is hozakodhatott volna elő.
- Feltéve, ha már nagykorú vagy. – somolygott tovább a pincér. – Akkor az jó lesz? Valami sütit mellé? Valami iszonyat csodát szoktak mostanában rendelni. Mogyorós-csokis. Legszívesebben degeszre zabálnám magam vele.
- Ha neked ízlik, nekem is tuti jó lesz.
Oh, te világi barom! Mi a fészkes fenének flörtölsz vadidegekkel?
Valószínűleg a barista szoknyapecér kisugárzása zavarta össze. Valami ott csillogott a bogárfekete íriszekben, amivel bárkit rávenne, hogy nyissa szét lábait.
- Akkor ír kávé rendel. Mennyei sütivel. – diktálta magának sercegő tollal. – Máris hozom! – ejtett meg még egy féloldalas mosolyt.
A laptopján maximumra kapcsolta a fényerőt, ugyanis a naplementében alig látott valamit a képernyőből. Haldokló mobilinternetéből még préselt egy keveset, hogy beadandóját befejezhesse, aztán egész este csak sorozatot nézhessen.
Balján egy – az asztalhoz illő – gesztenyebarna tálcán fehér kistányér és csésze. A keksz, amit a pincér ajánlott, valóban függőséget okozott.
Szeme sarkából látta, hogy kinyílik az üvegajtó és a pincér jött ki. Kezében cigarettás dobozzal és sötét telefonjával.
- Zavarnék? – emelte fel a nála lévő dolgokat.
Rá sem mert fókuszálni Taemin, pusztán sziluettjét nézte: rendkívüli magasságát kiemelte vékonysága. Amilyen keskeny volt csípője, olyan széles vállakkal áldotta meg a jóisten.
- Dehogy. – végre ráemelte tekintetét.
- Akkor jó. Szólj, ha kell még valami. – vonult a kert másik végébe.
Nem bánta volna, ha mondjuk a szomszédos asztalhoz ült volna. Vagy pont szembe vele.
Mintha meghallotta volna a gondolatait.
Észre sem vette, mikor fölé tornyosult. Kerek szemeit teniszlabda-nagyságúra nyitotta meglepődöttségében.
Csalódottan fordult vissza a monitorra, mikor látta, csak a teamécseshez rakta a cigarettája végét.
- Nem akartam visszamenni tűzért. Ugye nem ijesztettelek meg? – ismét megcsillant szeme, mikor hozzá közel húzta maga alatt a széket. – Mit írsz?
Taeminnek muszáj volt hátra hőkölnie. Mintha csak azért jelentkezett volna erre az állásra, mert illik a frissen pörkölt kávé a cigarettájának és hűvös, fűszeres parfümének illatához.
- Csak a beadandómat. Tudod, ilyen ratyi tölteléktárgy. – legyintett.
- Mit tanulsz? – a cigarettától mér reszelősebb hangja lett. Rezgő ádámcsutkával köszörülte meg torkát.
- Anglisztikát hallgatok. Te is tanulsz valamerre?
- Oh, dehogy. Nem nekem való. Már a barista tanfolyamot is nyögvenyelősen szenvedtem végig.
Középső- és mutató ujja közé fogott cigijét a hüvelykjével simogatta, ám az izzó vége előtt nem sokkal megállt. Taemin nem tudott nem oda nézni.
- Szóval eléggé agyas vagy. – kaján, önelégült mosollyal nézte, ahogy Taemin megbabonázva nézte ujjai játékát. – Ez aranyos. Hogy hívják az ifjú professzorunkat?
Szerencsétlen Taemin nem vette észre, hogy a pincér csak szórakozik vele, s már akkor észrevette, mikor bizonytalan léptekkel esett be a kávézóba. Minden egyes mozdulata tudatos volt, percről-percre az ujjai köré csavarta. Őt csak megrészegítette a sejtelmes szempár, az érdes hang és tökéletes illatkompozíció.
Fogalma sem volt, hogy ő csak egy egyéjszakás préda.
- Taemin. – mondta végül. – Nem lesz belőle gondod, hogy ellógod itt a munkát?
- Dehogy! – reszelős nevetése kátrányos köhécselésbe fulladt. – Túl jó biznisz vagyok ahhoz, hogy csak úgy kidobjanak.
Hát persze! Miért másért is járna megannyi túlcicomázott lány, akik butácskán, kicsattanó ajkakkal bámulják őt kocsonyán fityegő szemekkel. Lassan fel kéne tüntetni az itallapon.
- Segítek. – előrébb dőlt, egyenesen Taemin személyes szférájába. – Engem pedig Choi Minhonak hívnak.
- Örülök a találkozásnak, Choi Minho. – válaszolta kimérten.
Ugyanis ekkorra már meglátta az oldalán ülő személyben a veszélyt. A fejében lévő szirénák vörösen villogtak és vijjogták harsogva: vigyázz! Mégis vonzotta őt a rizikós ismeretlen. Elfogadta Minho kezét, aki egy hasadék fölött kifeszített kötélen hívta táncra.